Ha a fiammal vagyok, sokszor eszembe jut, milyen jó lenne újra gyereknek lenni. Ő valahogy azt hozta magával, hogy tényleg mindenben képes valami jót találni. Hétfőn reggel, amikor amúgy is nehéz összekészülődni és elindulni, ráadásul még az eső is zuhog, képes boldogan kiabálni: Nézd Anya, de jó! Esik az eső! Lehet ugrálni a pocsolyákban!

Volt idő, amikor tartottam attól, hogy mivel szinte mindenük megvan, amit szeretnének, majd nem fog értékelni semmit, amit kap. Aztán amikor kapott egy egyszerű színes ceruza készletet, és három napig le se tette a kezéből, és folyton csak rajzolni akart, se mese, se játék, semmi más nem kellett - na akkor kicsit megnyugodtam.

Mint akkor is, amikor a szokásos esti kérdésemre, hogy "Mi volt a legjobb a napodban? azt válaszolta: "Az, hogy vettél nekem egy nadrágot. Köszi, Anya!"

"De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."

(Ady Endre: Karácsony)