Az őszi szünet előtt a gyerekekkel a megyei fordítói versenyre készültünk. Jó volt látni őket, ahogy birkóztak a szövegekkel, ahogy törték a fejüket, hogyan tudnák az angol mondatok jelentését minél szebben visszaadni magyarul. Szünet után aztán az is kiderült, érdemes volt annyit dolgozni: az egyik…

Eljött hát ez is, véget ért a tanév, kiosztottuk a bizonyítványokat. A kitűnő tanulók, illetve akik tanulmányi és sportversenyeken kimagasló eredményeket értek el, a tanévzáró ünnepélyen oklevelet is kaptak. Én pedig újra gazdagabb lettem azzal a megerősítéssel, hogy csakazértis dicsérni kell.…

Egyszer már írtam arról, hogy ösztönösen milyen sokat dicsérem a gyerekeket, mennyire igyekszem az önmagukhoz képest nagy erőfeszítéseiket is észrevenni és értékelni. Biztosan azért van ez így, mert nekem személy szerint is jólesik, ha megdicsérnek valamiért, és nem vesznek mindent természetesnek,…

Hajlamos vagyok arra, hogy a gyerekeket, akikkel dolgozom, kicsit mindig felülértékeljem. Lehet, hogy azért van ez így, mert én magam nagyon vágyom az elismerésre, és kevesebbet kapok belőle, mint amennyi jólesne. Valahogy abban nőttem fel, hogy amit jól csinálok, az természetes, nem kell…