Egyik reggel, amikor úgy éreztem, jók vagyunk, időben vagyunk, sikerül mindent és mindenkit összeszednem - magamat is beleértve, váratlan meglepetés ért. Szóltam Dávidnak, aki már túl volt a reggeli-mosakodás-öltözés hármasán, hogy hamar ugorjon a cipőjébe, mert indulnunk kellene. Erre ő…

amiért az elmúlt héten hálás lehettem: nagy ölelések szeretet beszélgetések olvasás pihenés hosszú hétvége tervezgetések habos kávé reggel ágyba ... és még csak péntek délelőtt van!    

Nagyon szeretem látni, hogy egyre több a virág mindenfelé - de rájöttem, hogy én valamiért mégis az elsőket szeretem a legjobban. Az első kis napsárga krókuszt, amit még február közepén fényképeztem. Ami gondolt egy bátrat és kidugta a fejét az undok szürkeség közepén. Azt se tudta, mi vár itt rá,…

Szeretem, amikor hétvégén a férjemre is rájön a mehetnék, és azt mondja:  menjünk el valamerre sétálni. Így kötünk ki vasárnap késő délután Balatonfenyvesen. Így láthatok teljesen véletlenül egy csodaszép balatoni naplementét. Így készítünk egy csomó bolondos szelfit - Jé, a nagylány is hajlandó…

Nyolcadikas osztályfőnökként elég sűrű volt az elmúlt pár hét, folyton azt éreztem, hogy akkora rajtam a nyomás, teljesen összeprésel. Nem csoda, hogy elég egy napsütéses vasárnap délután és a hétvégi programok némi átszervezése, és rögtön azt érzem: MINDEN RENDBEN VAN.    

Van egy kérdés, ami nálunk már évek óta mindig elhangzik újév hajnalán, de mindig ugyanúgy megmosolyogtat. A 2018-as szilvesztert barátoknál töltöttük. Hajnali 1 körül, amikor hazafelé sétáltunk tőlük, a következő kis párbeszéd zajlott köztem és Dávid közt: - Anya, hány óra van? - Hajnali 1. - És…

Azért a két nap betegeskedés ellenére is gyűlnek a pipák a mi kis saját bakancslistánkon. 

Mit jelent a nyár?   a szabadság első napjától az ébresztőórát elfelejteni sokszor a karórát is otthon hagyni olvasni, olvasni, olvasni néha álmomban dolgozni, és felébredni arra, hogy igaziból nem kell a nagy táskámat kicsire cserélni fagyitól maszatos gyerekarcot törölgetni lehorzsolt…

Tanév végén, rögtön a következő héten nyári táborban dolgozni... nem nagyon ment lelkesen. Nyűgös voltam már amikor felébredtem, nehéz volta reggeli készülődés, elindulás is. Délutánra zsongott a fejem rendesen a gyerekzsivajtól. Fáradt voltam, na.  Aztán egyik nap egy tanítványunk…

Azért van abban valami felemelő, amikor a tizenhárom éves, lusta, álmodozó kamasz lányom meglátja, hogy az erkélyre tartok egy nagy halom teregetni valóval az ölemben, és megkérdezi: - Anya, kiteregessek helyetted? (Nem mondtam nemet.)