Békés, nyugodt, szép karácsony. 24-én lélegzetelállító naplemente. Játék, rengeteg nevetés. Olvasás. Pihenés, teljes kikapcs fejben. Süti. Sok süti. Kéne enni még egy kis sütit, nem? Szilveszterkor barátokkal együtt, akikkel körülbelül 15 éve (vagy még több?) töltjük együtt az év utolsó napját.
Decemberben nem olyan nehéz szép pillanatokat találni. Viszont a lányunk december 8-i szalagavatója azt hiszem, az egész év legszebb délutánja volt. Ezt felülmúlni nem tudta senki és semmi! Persze, tudom, nincs verseny...
Nagyon jó volt kollégákkal moziba menni, utána meg egy jó forralt bor mellett…
Utálom a novembert. Szerintem ezt párszor le is írtam már. Általában hideg, szürke, ködös, utálatos, de most különösen sok napsütés volt benne, így talán nem is tűnt annyira ki nem állhatom hónapnak. November eleje, az őszi szünet pihenést és uncsitesózást is hozott. Itt volt Sára és Ábel, így azért…
Október 2-án ünnepeltük a 19. házassági évfordulónkat. Hogy hova lett az a 19 év, azt nem mindig tudom, talán ezért is akarom megörökíteni a szép pillanatokat, hogy ne azt érezzem, egyszerűen elszálltak az évek, én meg észre se vettem.
Dávid az osztályával egy hetet Horvátországban és Szlovéniában…
Kezdett alakulni a konyha! A sarkot kineveztük gondolkodó saroknak, mert olyan jólesett ott meginni a reggeli kávét és kicsit meditálni. Meg ott ültem, és néztem, ahogy a férjem dolgozott a bútoron, ha már mást úgysem tudtam segíteni, mellette voltam.
Volt egy hét, amikor a régi konyhabútort…
Még mindig rendetlenség, és felfordulás, és "gyere, lemegyünk az OBI-ba, mert ...-t kellene venni". De jutott bele családi biciklizés szivárvánnyal, évadzáró strandolás a barátainkkal Balatonfenyvesen igazi balatoni naplementével (ja, és én vezettem haza, pedig utálok sötétben vezetni), utána…
Belevágtunk egy régóta halogatott lakásfelújításba. Nem fogom azt állítani, hogy élveztem a szörnyű felfordulást, a koszt, a dobozok-építőanyag-szerszámok-vödörnyi kibontott villanyvezeték közötti csapásokon való közlekedést. Azt se, amikor kerestünk valamit, de csak a "valahol láttam" érzés volt…
Egy szörnyű tanév végére értünk, amelyben sok ember a nagyon rossz oldalát mutatta meg. Alig vártam, hogy vége legyen! De hogy eljött a vége, ez már eleve jó volt a júniusban.
Két kolléganőt is búcsúztattunk, mert nyugdíba mentek, és nagyon felemelő érzés volt a búcsúztatókon együtt énekelni nekik,…