Egyik este beszélgettünk a gyerekekkel. A kisfiam nagy bújós egyébként is, most is egyfolytában ölelgetett. Persze ilyenkor a nagylány is félreteszi a kamasz önérzetet, visszamegy babába, és ő is beszáll a "ki-szereti-jobban-anyát" játékba. Nekem nagyon jó ilyenkor, több hétre való ölelésadagot be tudok gyűjteni egyszerre.

Aznap este Dávid folyton változtatta a helyét, hol az ölembe kuporodott, hol a hátamra tapadt rá, és közben azt magyarázta: Anya, most te vagy a zsemle, én a vaj, Dorka a szalámi a tetején. Jókat nevettünk a különféle variációkon, míg az egyiknél azzal bújt az ölembe: Anya, Te vagy a méz a zsemlémen. :)