Olyan jó! Olyan jó a mindig-mindent-ugyanúgy tényleg szürke hétköznapjai közben megfürödni kicsit az ünnepek fényében.

Jó az előre eltervezetthez nem ragaszkodni. A Húsvét vasárnapot horgászattal és olvasással tölteni. A kisfiam első potykájának tiszta szívből örülni. Az arcát látni, mert tudja, mennyire büszkék vagyunk rá. A nagylánnyal komoly dolgokról is beszélgetni, és élvezni, hogy a fűzfakuckónk rejtekén hozzám bújik.

Húsvét hétfőn a Majormúzeumban gyerekként játszani. Kötelet húzni, nyuszit simogatni, célba dobálni és a fiút talicskában tolva rohangálni. (Na jó, a lánnyal már nem ment volna olyan fürgén.) Addig nevetni, míg majd' kicsordul a könnyem. Mindezt ragyogó napsütésben tenni, pedig az előrejelzés négy napos folyamatos esőt jósolt.

Délután kicsit egyedül lenni. A következő két napra  szökjünk-meg-kettesben utat tervezgetni.

A hálát, ami a szívemben van, szavakba önteni. Jó most nekem lenni..