Az iskola, sőt a nyári napközi is remek hely arra, hogy az ember gyarapítsa a gyerekszáj-gyűjteményét. Egy meleg nyári nap végén már csak három kisgyerek maradt a napköziben, a lépcsőn ülve együtt vártuk, hogy jöjjenek értük a szülők. Közben beszélgettünk. Mivel még csak idén fejezték be az elsőt, és én év közben nem sok időt töltöttem velük, megkérdeztem azt is, melyikőjüknek hol dolgozik az anyukája, apukája. És hogy vajon ki fog aznap értük jönni. Erre az egyik kislány rögtön rávágta: Biztos, hogy anyukám jön. Mindig ő szokott. Aztán kuncogott egyet. Apukámnak munka után mindig sietnie kell haza. Megint kuncogás. De azt nem mondhatom meg, hogy miért. Na, itt már mindenféle sötét titkok eszembe jutottak, de nem akartam tovább kérdezősködni. A kislány viszont elnevette magát, és kibökte: Apukámnak munka után mindig sietnie kell haza, mert WC-re kell mennie!

Annyira nevettem, még a könnyem is kicsordult.