Régen írtam, de nem azért, mert elfogytak a gondolatok. Csak azért, mert megbizonyosodhattam róla, hogy ha egészséges vagy, mindened megvan, a többi csak ráadás. Életünk egy fontos szereplője szeptember közepén váratlanul kórházba került, azóta is ott van, és az érte való aggódás most alapvetően meghatározza a mindennapjainkat. 

Most is észre tudom venni a sok-sok jót az életemben, és ha lehet, még jobban értékelem őket. Örülök a baráti beszélgetésnek, a ragyogó napsütésnek, az őszi erdőben tett nagy sétának, az időnek, amit a családdal tölthetek. A gyomromban viszont nem szűnik a remegés, nem múlik az aggodalom, a szorongás. 

Ha lehet, még többet ölelem a gyerekeimet, és nagyon hálás vagyok azért, mert ők egészségesek.