Karácsonyi műsorra készültünk, mindenki azt szerette volna, hogy nagyon jól sikerüljön, ezért felnőttben, gyerekben egyaránt nagy volt a feszültség. Egyik lyukasórámban a tanáriban javítottam, amikor kolléganőm némileg kiborulva mesélte, hogy előző nap milyen botrányos volt a főpróba, az énektanár mennyire nem a műsorba illő dalokat választott az énekkarnak. Az egyik dal például egyszerűen borzalmas, van abban halál, szenvedés, pokol, minden. Amikor a műsorban meghallottam azt a bizonyos dalt, önkéntelenül elnevettem magam. Mert számomra TELJESEN MÁS a mondanivalója:

Bródy János: Békét és reménységet

Nézem a tó vizét
hallom a halk zenét
és látom az égbolt hulló csillagát
Mint közönyös idegent
úgy érzem a végtelent
Valahol egy gyermek sír
és semmi se jó, ami hír

Oly sok a szenvedés
a jóindulat kevés
az ostobasággal szemben védtelen
Világra jövünk valahol
és az élet néha pokol
Ha valahol létezel
mondd, miért tűröd el

Békét adj, uram, kérlek
háborgó szívemnek
Békét és reménységet
a megszületendő gyereknek

Hallom a híreket
nézem a képeket
mért kell, hogy így legyen, óh istenem
Annyi a szenvedés
és a segítség kevés
Ha valahol létezel
mondd, miért tűröd el

Békét adj, uram, kérlek
A háborgó szíveknek
Békét és reménységet 
minden ártatlan gyereknek

Békét és reménységet
békét a világnak
Békét és reménységet
az ember ennyit csak kívánhat

Békét és reménységet
Békét a világnak!