Csak én érzem úgy, hogy elröpült a január? Így utólag visszanézve úgy tűnik, pedig ez az egyik olyan hónap, amikor vége a karácsony miatti felfokozott lelkiállapotnak, és olyan távolinak tűnik még a tavasz. Persze nálunk januárra is jut ünnepelni való: előbb a kisfiam majd az én szülinapom. És bevallom, jólesett, hogy a családom tagjai a hét közepén is tortát sütöttek nekem, és felkerekedtek, hogy megköszöntsenek. Hogy az iskolában már ahogy beléptem, több gyerek is ezzel fogadott, vagy hogy a negyedikesek énekeltek nekem...

És emellett akadt a hétköznapokon is sok apróság, ami örömet okozott: egy újra virágba borult orchideám, egy zene a rádióban, ami nagyon tetszik, és amiről kiderült, hogy a lányomnak is nagy kedvence, egy a lányommal átbeszélgetett délután tele érzelmekkel és okos gondolatokkal. Tele bizalommal...

És bármilyen furcsa, egy felvételi vizsga, de erről majd legközelebb...