Szégyen, nem szégyen, én ezt a verset nem ismertem - ráadásul pont a Költészet Napján akadtam rá. Nagyon megérintett, és ebben biztosan benne van az is, hogy én is épp ilyen "napsütötte égiháború" hangulatban voltam aznap...

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízü vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrüző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst -
és néha félek tőled én,
ha villámszínü vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, -
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

1941 nov. 16.

Az már csak a ráadás, amikor ezt a videót feldobja a Facebook:

https://www.youtube.com/watch?v=D_tWM6F5v2w

http://mek.oszk.hu/13600/13665/13665.htm#32