Két nappal ezelőtt tudtam meg, hogy hirtelen meghalt egy távoli ismerősöm férje. Tényleg nem voltunk közeli kapcsolatban, de nem tudtam kiverni a hírt a fejemből. Nem tudtam függetleníteni magam tőle, bevonódtam a történetébe. De igazából hagytam magam bevonódni, beleképzeltem magam az ismerősöm helyébe. 

És így képes voltam végtelen hálával ránézni a férjemre. Nagyobb örömmel tudtam mosolyogni, mikor egy összezördülés után kibékültünk. Többször öleltem, többször simogattam meg a kezét. Gyarló az ember, milyen sokszor csak a pofonokból ért...

"Anyone you want to keep in your life - never take them for granted." (Richard Bach)