"Életem szerencséje, hogy emberséges tanáraim (néhány értetlenkedő kivételtől eltekintve) mindig meglátták bennem a tehetséget és erejükön felül megértő és elfogadó szeretettel támogattak, hogy íróvá válhassak, hogy az lehessen belőlem, aki lettem." (Dragomán György a diszlexiájáról írt posztjában)

Szeretném, ha lenne néhány diák, aki később rám is így emlékezne...