Hétfő délután volt, éppen indultunk volna haza az iskolából. Mivel az év végi hajtás közepén vagyunk, már azon törtem a fejem, mi mindent kell még otthon megcsinálnom, mielőtt kikapcsolhatok kicsit. Bevallom, elég türelmetlenül próbáltam a kisfiamat rávenni, hogy "Menjünk már végre!". Nem is értettem, ő miért cövekelt le az egyik kerítésnél a levendulabokrok tövében, amíg meg nem láttam, amit ő.

Két gyönyörű lepke kergette egymást virágról virágra. És ahogy egy harmadik elrepült a fejem felett, a fiam lelkesedése rám is átragadt: fecskefarkú lepkék voltak. Úgy ujjongtam én is, mint egy kisgyerek, hiszen ilyet eddig még csak könyvekben láttam! Nagyon különleges érzések merevítették képpé a pillanatokat! Egy egyszerű hétfő délután közepén...