Nekünk természetesen még nem ért véget a tanév, csak a gyerekeknek, így a kisfiam és a nagylányom tegnap is a szüleimnél töltötték a napot. Apukám válogatta kert végében az almákat a fákon, és megkérte Dávidot, hogy amit ő ledob a földre, Dávid szedje össze egy vödörbe. Délután amikor mentem értük, véletlenül megláttam egy almát a fűben, a kerítés közelében, ahol semmi keresnivalója nem volt.

Kérdeztem Dávidot: - Szívem, hogy került az alma ott elöl a fűbe?

Dávid vigyorogva válaszolta: - Nem tudom, Anya! Én sem értem. Pedig van egy mondás, hogy 'Az alma nem esik messze a fájától!'