Tanév végén, rögtön a következő héten nyári táborban dolgozni... nem nagyon ment lelkesen. Nyűgös voltam már amikor felébredtem, nehéz volta reggeli készülődés, elindulás is. Délutánra zsongott a fejem rendesen a gyerekzsivajtól. Fáradt voltam, na. 

Aztán egyik nap egy tanítványunk állatsimogatójába vittük a gyerekcsapatot, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A ház a főúttól távol, egy dombtetőn fekszik. És amikor egy pár percre távolabb sétáltam tőle, és nem csináltam mást, csak egyedül gyönyörködtem a kilátásban, akkor...igen akkor minden porcikámat elöntötte a hála érzése.

Mindenem megvan! Jó nekem!