Keresem a szót

Mi a neve annak a tulajdonságnak, amikor valaki menthetetlenül a jót keresi mindenben? Amikor sokadszorra úgy olvassa a Rómeó és Júliát, hogy hátha ezúttal nem halnak meg? Vagy úgy nézi a Titanicot, hogy talán ezúttal lassabban mennek, és nem ütköznek a jéghegynek?

Őszi szünet van, végre jut idő az olvasásra. Illetve arra mindig, de szünetben több is. Így jutottam hozzá, hogy végre elolvassam a Veled minden hely ragyogó című könyvet, ami egy ideje várt már rám a „Must-read” listámon. És bevallom, nagyon megrázott a történet. Én egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam. Végigolvastam, és ledermedve ültem jó darabig. Aztán visszalapoztam több fejezetet a végén, hogy megkeressem, hol is kellett volna megéreznem, mi fog történni. És hogy hol változhatott volna meg az egész történet. Persze, értem én, hogy ezt csak így lehetett, másképp semmi extra nem lett volna benne. De akkor is! Reménytelenül…. vagyok. Milyen jelző illik a pontok helyére?