Nagyon szeretem látni, hogy egyre több a virág mindenfelé - de rájöttem, hogy én valamiért mégis az elsőket szeretem a legjobban. Az első kis napsárga krókuszt, amit még február közepén fényképeztem. Ami gondolt egy bátrat és kidugta a fejét az undok szürkeség közepén. Azt se tudta, mi vár itt rá, jó lesz-e neki, vagy borzasztó, de nem lehetett megállítani. És én miatta elhiszem, hogy valami jó van készülőben, hogy a régiből valami új születhet. Talán Bennem is...