Egyik reggel, amikor úgy éreztem, jók vagyunk, időben vagyunk, sikerül mindent és mindenkit összeszednem - magamat is beleértve, váratlan meglepetés ért. Szóltam Dávidnak, aki már túl volt a reggeli-mosakodás-öltözés hármasán, hogy hamar ugorjon a cipőjébe, mert indulnunk kellene. Erre ő visszakiabált a szobájából:

- Nem, én ma nem megyek iskolába. Itthon maradok és olvasok. (A szobájában ez a kép fogadott.)