Szeretem a hétvégéket, de bevallom, ez nem volt mindig így. Volt, amikor a hét utolsó napjain sem tudtam kikapcsolni, fejben folyton azon dolgoztam, amit majd a következő héten kell megcsinálnom. Feszült voltam, ideges, mindig az az érzés volt bennem, hogy "Menjünk már valahova! Csináljunk már valamit, mert megőrülök!"

Nem tudom, mikor és mitől változott meg ez az érzés, de szépen lassan kikopott belőlem. Most már tudok szombat délelőtt fél tízkor pizsamában kávézni. Tudok egy jó könyvbe belefeledkezni. Tudok relaxálni. Tudok zenét hallgatni. Tudok a fűben fekve napozni.

Amúgy Hamletnek üzenem: LENNI!