A táborban többször is előfordult, hogy az ebédért sorban állva én kerültem a sor legvégére, két kolléganőm után. Az ebédet kiadó hölgy pedig ránk nézve megállapította: Még két tanárnő, és akkor vége.

Bevallom, nekem először nagyon rosszul esett. "Mi van, engem már észre se vesznek?" Aztán kolléganőm megfejtette: Dehogy, szerintem téged gyereknek néztek!

Hát, így nézve azért kicsit hízelgőbb volt a dolog...