Mindig rácsodálkozom, mennyi ruhája össze tud gyűlni az embernek, még úgy is, hogy a gyerekek kinőtt ruháit, vagy amit valami miatt már nem hordunk, rendszeresen be szoktam vinni a Vöröskereszt helyi adományboltjába. Képzelhetitek, mennyire örültem, amikor a költözés-szekrénypakolás közben megtaláltam egy elegáns felsőt, amire már nem is emlékeztem.

Vagy amikor az összes létező ismerőst megkerestem, hogy nincs-e véletlenül 32-es fekete ünneplő cipője a fiam számára. Már épp kezdtem belenyugodni, hogy kénytelen leszek venni egy párat, amikor a szekrény aljában találtam egyet. Félre akartam tenni, mert 31-es volt beleírva, gondoltam, úgysem jó a gyereknek. Aztán mégis tettem egy próbát, és láss csodát, meg is oldódott az ünneplő cipő kérdése.

Mondom én, hogy a mindennapok tele vannak apró örömökkel.