Valamiért idén karácsony előtt nem ért el a vágyott karácsonyi hangulat. Magam sem tudtam megmagyarázni, miért, és emiatt nagyon frusztrált voltam. Sajnos, ezt a családtagok is érezték rajtam... 
Aztán karácsony napján elöntött a végtelen hála érzése! Hála, mert mindenem megvan! Jó nekem? Igen, nagyon jó nekem!

Egy régi kedves ismerősöm coach-nak tanul, és  vállalkozó szellemű embereket keresett, akiken vizsga előtt gyakorolhat. Nagyon rövid gondolkodás után írtam neki, hogy érdekel a dolog, aztán el is feledkeztem róla. Nem kis meglepetést okozott, amikor hetekkel később jelentkezett, hogy mikor érek rá elkezdeni az üléseket. Most még nem is tudom megmondani, miért jó vele beszélgetni (ez majd egy későbbi poszt témája lesz), de rengeteg energiát kapok tőle. 

Az előttem álló hétre többek között azt a feladatot kaptam, hogy írjam össze az apróbb-nagyobb pozitív élményeket, amik a következő ülésig érnek. Így rögtön le is írom a mait: telefonon beszélgettem egy mentorommal, akitől négy évvel ezelőtt egy továbbképzésen rengeteget tanultam. Úgy repült el egy óra, hogy észre sem vettem, és megint annyival több lettem a beszélgetésünk által. Hálás vagyok érte!

Tízéves lett a mi kicsikénk! És ahogy a nővére ötödik és tizedik születésnapjára, meg már az ő ötödik születésnapjára is, kellett egy mesekönyv. Mert ami jár, az jár! :)

Meg azért is, mert a vizsgaidőszakban fejlődéspszichológia vizsgára tanulva annyi sürgős, és halaszthatatlan dolga lesz hirtelen az embernek... És azért is, mert megfogadtam, hogy többet fogok írni (meg olvasni), mint a közösségi oldalakon időzni - hát ez lett a végeredmény.

Én írtam a történeteket, Dorina rajzolta hozzá az illusztrációkat, kapkodva-rohanva eljutott a nyomdába és a könyvkötőhöz is. De elkészült! És kimondhatatlanul jó érzés volt, amikor a tulajdonosa magához ölelte és azt mondta: - Anya, ez annyira értékes, hogy pénzzel meg sem lehetne fizetni!

Van abban valami nagyon különleges érzés, amikor vizsgára készülve bevetem az Agykontrollt is, és elképzelem, milyen jó érzés lesz, amikor a vizsga végén megkapom az eredményt: 92%, jeles. Persze nem ez a különleges, hanem amikor a vizsga végén tényleg ezt az eredményt látom!!!

Harmadik félév teljesítve! :)

2019-ben írtam egy hasonló összegzést, hogy mit adott 2018 és mit szeretnék 2019-re. Teljesen el is felejtettem azt a bejegyzést, úgyhogy meglepődtem, amikor ráakadtam. És bevallom, őszintén megdöbbentem, hogy a "Mit szeretnék 2019-re?" részből mennyi minden meg is valósult! Tényleg igaz, hogy a szavaknak hatalmuk van, nem elég a célokat fejben megfogalmazni, valami különös erőt ad nekik, ha le is írjuk őket.

Ezért írom a mait. Ma sem fogadok meg sem semmit, csak január 1-e lévén beszélgettem kicsit. Saját magammal.

Mit adott 2020?

több önismeretet: szeretek tanulni, szeretek másoknak segíteni, megtanítani nekik dolgokat. De fel kell ismernem, hogy nem tudok és nem kell mindenkinek segítenem

egy különleges családállítást

sok jó könyvet: köszönet Frederik Backman az aktuális kedvencekért

idegbajt, verejtéket, könnyeket az otthonoktatás idején

egy unokaöcsit

szembenézést egy nagy félelmemmel az autóvezetéssel kapcsolatban: le tudom győzni önmagam, és ez hatalmas jó érzést okoz

szép kirándulásokat

tanulást - elkezdtem 2019 őszén a fejlesztő pedagógus szakvizsgás képzést. Különleges élmény megint új dolgokat tanulni. És ijesztő egy vizsga miatt halálra idegeskedni magam.

 több írást: én szerkesztettem az iskolai évkönyvet és a blogot

egy sikeres minősítést - ami olyan természetes volt. Azt csináltam, amit mindig szoktam, és amiről a szívem mélyén tudom, hogy jól csinálom. Most másoktól is hallottam...

szakmai célokat ( de erről majd két év múlva)  

 sok apró örömet

és még az utolsó nap is adott valamit: rengeteg játékot és nevetést a családdal

Mit szeretnék 2021-ben?

tanulni

sokat olvasni

többet játszani

kikapcsolni, ha kell

önfeledtnek lenni

magammal többet foglalkozni

kineziológushoz vagy pszichológushoz járni. vagy mindkettő.

rendezetlen kapcsolatokon dolgozni

többet írni

többet használni az agykontrollt

többet mozogni

többet utazni

kevesebbet internetezni

többet nevetni

többet beszélgetni –kerülni, hogy Majd beszéljünk!” . Beszélni. Ilyen egyszerűen.

„adni magamnak

 magamból többet, jobbat,

mert megérdemlem” – by D. Tóth Kriszta

Nem mondom, hogy életem bulija volt, de ez a rendhagyó szilveszter valahogy passzolt a rendhagyó évhez. 

Én nem szeretek megfogadni semmit az új évre, mert mindig szembesülök saját esendőségemmel: olyan hamar feledésbe merülnek a fogadalmaim. Mondjuk az tény, hogy ritkán jönnek elő, és így nem is nyomasztanak, hogy már megint nem tartottam be őket.

Most csak egy dolog van, amit érdemesnek tartok 2021-re nem megfogadni, hanem egyáltalán megemlíteni: úgy szeretnék megtanulni bűntudat nélkül pihenni! :) (Anya, muszáj neked mindig csinálni valamit? Nem tudsz csak úgy leülni a fenekedre?)

A karácsonyi készülődés közepén történt: a kanapén ültem, épp az ebéd utáni finom kávémat szimatoltam, amikor olyan erővel öntötte el a szívemet a hála, hogy csupa könny lett a szemem. Hála azért, amim van. A családomért, akik mellettem állnak, kibírnak akkor is, amikor vizsgára készülve sík ideg vagyok (bár szerencséjükre ilyenkor az idegesség miatt megnémulok és nem szólok senkihez. Ők ezt inkább úgy értelmezik, hogy szemmel gyilkolok, és rettegnek tőlem. :) Szegények!). Hála, hogy egészségesek vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy jó velük nevetni és kitalálni, hogy mivel szerezhetnénk a másiknak örömet. Hálás vagyok a közösen megnézett filmekért. Hálás vagyok a barátokkal töltött időért. Hálás vagyok a jó könyvekért, amikbe bele tudok feledkezni. 

Most megint mondjam azt, hogy jó nekem? Igen, jó nekem!

Egyik reggel, amikor úgy éreztem, jók vagyunk, időben vagyunk, sikerül mindent és mindenkit összeszednem - magamat is beleértve, váratlan meglepetés ért. Szóltam Dávidnak, aki már túl volt a reggeli-mosakodás-öltözés hármasán, hogy hamar ugorjon a cipőjébe, mert indulnunk kellene. Erre ő visszakiabált a szobájából:

- Nem, én ma nem megyek iskolába. Itthon maradok és olvasok. (A szobájában ez a kép fogadott.)

amiért az elmúlt héten hálás lehettem:

nagy ölelések

szeretet

beszélgetések

olvasás

pihenés

hosszú hétvége

tervezgetések

habos kávé reggel ágyba

... és még csak péntek délelőtt van!